Giorgio Vasari barátja és életrajzírója írta róla: Michelangelo azért jött a világra, hogy Isten példát mutasson általa művészeinknek: tanuljanak tőle, életéből tanulják meg a jó erkölcsöket és műveiből azt, ami az igazi és kiváló művészt teszi.
Szobrászmesterségben, festészetben, építészetben nem volt párja, emellett szerény, önzetlen, családszerető ember volt. Egy percig sem volt megalkuvó, őszintén kimondta a véleményét a pápának éppúgy, mint a segédjének. Ezt mondta magáról: "Az segít élni, ami mást megölne, parázzsal és lánggal táplálkozom." Művészete az emberről szólt. Sem tájat, sem épületet, sem csendéletet nem festett, minden művében az embert ábrázolta, alkotta meg, ma is utólérhetetlen módon.
Az "árnyékban izzó" Michelangelo 1475-ben született Capreséban. Édesapja podesta, majd vámtiszt volt. Édesanyját, Francescát 6 éves korában elveszítette. Imádta a márványt gyermekkorától kezdve, (csak érdekesség, hogy egy kőfaragó felesége szoptatta, ezért mondták róla, hogy a tejjel szívta magába a kő szeretetét) Sokat nélkülözött gyerekkorában, az édesapja és a nagybácsi is rendszeresen verte. Csak nagymamájától, Monna Alessandrától kapott megértést és szeretet, néha pénzt. 13 éves, amikor belép Ghirlandaio mesterhez, akinél elsajátította a rajzoláshoz szükséges ismereteket. Egy év múlva már Donatello tanítványának, Bertoldó mesternek a szobrásziskolájában dolgozott. 1490-1492-ig Lorenzo de' Medici pártfogása alá került, családtagként kezelték, rendszeres jövedelmet kapott.
Később ő tartotta el a 9 tagú családját életük végéig. 4 testvére volt: (Lionardo, Buonarroto, Giovansimone, Sigismondo) Az apja csak akkor írt levelet, ha pénzre volt szüksége, ostoba álomnak nevezte fia elszántságát. Sokszor ingyen dolgozott, ezért csak "kőfaragónak" emlegették. A szobrászműhelyben Masaccio másolása közben összeszólalkozott egy ficsúrral, aki irigyelte tehetségét. Torrigiani az orrára célzott ütésével, orrcsonttörést okozott, ami élete végéig nyomot hagyott az arcán. Csúnyának tartotta magát és kisebbségi érzése volt. Bár Lorenzo de' Medici tömlöcbe akarta záratni a verekedőt, de Michelangelo sohasem kívánta a személyes bosszút.
Lorenzo udvarában jól érezte magát, itt lett szerelmes Contessinába, Lorenzo lányába. Ez a plátói szerelem mindkettőjükben mély nyomot hagyott. Nemsokára bekopogott az igazi szerelem is, Clarissa Saffi személyében. Clarissa a gazdag de idősödő Marco Aldovrandi szeretője és kedvese volt. Marco megtanította a galamblelkű hölgyet írni, olvasni és a társasági élet szabályaira. Marco lakásán egy összejövetelen ismerkedtek meg. Clarissa érzéki nő volt, Michelangelo szerint hibátlan. Szépségével, közvetlenségével rögtön megbabonázta a művészt. A kölcsönös szerelmi vágy nemsokára beteljesült. Clarissa mindig kedvesen és megértően bánt vele amikor vissza-visszatért hozzá. Volt még egy plátói szerelme, Vittoria Colonna személyében, aki előkelő származású, művelt és mélyen vallásos szépasszony volt. Michelangelo 61 évesen ismerte meg, élete végéig szellemi társa és rajongója volt. Szerelméhez írt költeményei és levelei szerencsére fennmaradtak.
A Pietá, a Dávid (1501-1504), a Brüggei és a Doni Madonna, valamint a Cascinai csata megalkotása után elismert művész és tekintély. Ekkor még csak a 20-as éveiben jár. 90 évig élt, 13 pápa uralkodását érte meg. II. Gyula pápa bízta meg a Sixtus kápolna mennyezetének kifestésével (1508-1512). A pápa saját monumentális síremlékre vágyott, amihez Michelangelónak nem nagy kedve volt. 27 évig dolgozott rajta. A nagy tervekből lett a Vincoliban a világhírű Mózes szobor. VII. Kelemen pápa bízta meg először az Utolsó Ítélet megfestésével, amit III. Pál megerősített és támogatott. 61 évesen kezdett neki a munkának. IV. Pál (Caraffa) megvádolta eretnekséggel a freskó meztelen alakjaiért, nem sokon múlott, hogy megsemmisítik a freskót. IV. Pius pápa a kegyeibe fogadta és építészeti megbízásokat adott M.-nak.
Michelangelo 57 éves volt, amikor egy vatikáni ebéden megismerkedett a 22 éves Tommaso de' Cavalerivel. Tommaso nagy tisztelője volt a mesternek, és mivel festőművészi álmokat dédelgetett, megkérte M.-t, fogadja el tanítványának. A mesternek nagyon szimpatikus volt Cavalieri; előkelő származású, de szerény, intelligens, nem utolsó sorban szorgalmas és tehetséges ifjú volt. A 35 év korkülönbség jó hatással volt M.-ra, mellette fiatalnak, vidámnak és jókedvűnek érezte magát. Amikor M. a korát emlegette, Tommaso így válaszolt: "Mindenki olyan idős, mint a benne rejlő alkotóerő" M. így válaszolt: "Ahogy itt állok veled szemben, nem érzem az öregséget és nem félek a haláltól. Adhat-e bárki ennél nagyobb ajándékot embertársának?" Ha távol voltak egymástól, levélben tartották a kapcsolatot, a mester ellátta rajzokkal, tanulmányokkal és feladatokkal. Szonetteket is írt Cavalierihez, akinek a szépségét Isten ritka adományának tekintette. M. szerint ezt a férfialakot festette meg 24 évvel ezelőtt a Sixtus kápolna mennyezetén Ádám személyében. Kölcsönösen jó hatással voltak egymásra, mielőtt megismerkedtek, Tommaso ivott, nőzött, az éjszakai Róma lovagja volt. (Később, 38 évesen megnősült és fia született) Ő mutatta be M.-nak Vittoria Colonnát, M. későbbi szerelmét. M.-t 70 éves korában ugyanazzal vádolták meg, (szerencsére csak szóbeszédben), amivel Leonardo da Vincit az irigyek, a szakmai féltékenyek, a rosszindulatúak...Cavalieri ennek ellenére élete végéig hű barátja maradt M.-nak. Ott volt a halálos ágya mellett, neki mondta el M. a végakaratát. " A Santa Crocéba temessetek a családomhoz... Lelkemet Istennek adom, testemet a földnek, minden vagyonom a családomnak, a Buonarroti családnak..."
Forras : http://esolivia.hupont.hu/44/michelangelo-eletebol-reszletek-diohejban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése