1903-ban május 8-án hunyt el Paul Gauguin francia festő, van Gogh és Cézanne mellett a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője.
Kalandos élete során volt tengerész, jómódú üzletember és nyomorgó festő, élt Peruban, Párizsban és Tahitin. Merész kísérletezése a színekkel közvetlenül vezetett a szintetista stílus kiteljesedéséhez, s később, átlépve a szintetizmuson kialakította teljesen egyéni hangú festészetét, amelyre a tiszta színek használata, a különböző eredetű motívumok variálása a jellemző.
Festményei mellett fametszetei is igen jelentősek. Művészetének harmadik korszaka egybeesik második óceániai tartózkodásával. Ezt a korszakát is az emberábrázolás jellemzi, de megtagadja mind impresszionista, mind szintetista stílusát, mert mindkettőt szentimentális kifejezésmódnak tartja. A rajz modernizálásával, a vörös, kék, sárga, lila színek majdnem tiszta használatával kora művészi törekvéseinek összefoglalását adja.
Ez a magasztos és történelmi sziget vad, buja tájairól, óriási szikláiról, végtelen és mennyei kilátásról, és a költő Jacques Brel és a festő Paul Gauguin végső pihenő helyként nevezetes.
A sziget formája emlékeztet a tengeri csikóra, melyen csodálatos hegylánc húzódik végig, két fő csúcs, a Temetiu és a Feáni valóságos fallal veszi körül Atuona-t. Atuona a békés kis kikötő, melyen Paul Gauguin életének utolsó éveit töltötte. Itt van múzeuma és a lakóhelye "House of Pleasure" és temetőjében nyugszik.
A romantikus történet szerint 1901 szeptemberében Paul Gaugain vitorlát bontott, hogy az óceán szeleinek szárnyán eljusson a Marquesas-szigetekre. Nos, a valóság ennél sokkal prózaibb. A festő egy 554 tonnás, hangyáktól és csótányoktól hemzsegő teherhajóval utazott, s a bogarak csípései mellett a szintén arra tartó misszionáriusok csipkelődéseit is el kellett viselnie. Miért vállalta mégis az utat?
Gauguin tudta, hogy művészeti irányzatát csak akkor tarthatja meg, töltheti meg mindig megújuló, csak rá jellemző tartalommal, ha igazán eredetit alkot, s ehhez témát csak az urbanizációtól távol találhat. Mikor Tahiti, mint téma kimerült számára, már Marquesas tájai, egzotikuma, lakói, vibráló színei adtak ismét szárnyakat művészi fantáziájának. Ahogy mondta „Itt ismét tudok olyat alkotni, amit a bolond nyugati emberek majd megvesznek." A déli tengerről érkező levelei tele voltak panasszal, siránkozott kétségbeejtő anyagi helyzetéről, de legnagyobb fájdalma megértetlen művészete volt. Nem sokkal Hiva Oa-n bekövetkezett halála előtt egyik barátja ezt írta neki: „Küldetésed sikerrel járt, nem éltél hiába, beírtad a neved a halhatatlan festők sorába."
Forrás: Tahiti szigetei
Forras : http://hedifarkas.blogspot.ro/2014/05/paul-gauguin.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése