Ornans-ban (Doubs) született1819-ben, Franche-Comtéban, gazdag földbirtokos fiaként. Utána még három húga jön világra - Zoe, Juliette, Zelie. Túláradó temperamentumú ember volt, haladó eszméket vallott, és határozott elhivatottságot érzett a festészet iránt. Apja elõbb mérnököt, majd ügyvédet akart belõle faragni (ezzel a szándékkal küldte Párizsba), bele kellett azonban törõdnie, hogy fia a festésre adta fejét, bár nem érte el, hogy felvegyék az École des Beaux-Arts-ba, ahol akkor a legjobb hírnévnek örvendõ tanárok tanítottak. Courbet lényegében autodidakta volt, szabad mûtermekbe jár rajzolni, festeni, Rembrandttól, F. Halstól, Van Dycktól és Velázqueztõl tanult, akiknek mûveit a Louvre-ban tanulmányozta és másolta.
1840-ben megszületnek elsõ képei: önarcképek, tájképek, bibliai jelenetek. 1844-ben 3 képe kerül a Szalonba, ennek hatására ismert és elismert lett Megismerkedik Baudelaire-ral, portréját is megfesti. 1846-ban barátjával, Champfleury kritikussal és egy másik jó barátjával, Max Bonchonnal, miután saját szavaival „megvitatták a romantikusok és a klasszicisták hibáit”, elhatározták, hogy új zászlót bontanak, a Realista Mûvészetét. 1853-ban felépíti a Realizmus Pavilonját és ott külön kiállítást szervez.
Courbet erõteljes, lobbanékony természet, büszke arra, hogy nincsenek se tanárai, se tanítványai. A saját elképzelései mellett konokul kitartó, számtalan botrányt okozó festõt azonban szinte bálványozzák a fiatalok. 1861-ben Courbet-nak kitörõ sikere volt az antwrepeni nemzetközi kiállításon és híre ment, hogy iskolát nyit. Özönlöttek hozzá a fõiskolás növendékek, de a kapuban ez fogadta õket: Ne csináld, amit én csinálok, ne csináld, amit mások csinálnak!
Courbet 1870 után a Kommün alatti tevékenysége miatt hazája elhagyására kényszerült.
Courbet a külsõ világ megjelenítésének objektivitására törekszik. Abból indul ki, hogy minden modell megfelelõ, a festõ akaratán múlik, hogy milyen lesz a festmény. Bármivel lehet festeni: ecsettel, ronggyal, hüvelykujjal vagy palettavakaró késsel. Ez a legjobb fegyvere a durva festékfelrakásban, mivel nagyon vastagon alapoz.
Kb. másfél ezer képet festett életében. Szívesen festett portrékat. Nemcsak az önarckép témája érdekelte, hanem általában a képmás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése